A leonbergi fajta jó tulajdonságairól oldalakon keresztül lehetne írni, ezzel szemben, én azt gondolom, hogy Essig úr megalkotta a tökéletes kutyatársat, akivel megoszthatjuk mindennapjainkat, minden élethelyzetben megfelel az elvárásoknak, kertünk éke, vagyonunk, ingóságunk bátor őrzője. Ha szomorúak vagyunk, hihetetlen módon meg tud nyugtatni és vigasztalni, semmivel nem ér fel, ha beletúrunk a dús, kellemes tapintású aranyszínű szőrbe. Gyermekeink kimeríthetetlen játszótársa, akire bátran rábízhatjuk féltve őrzött gyermekünket, nem aggódva attól, hogy ez a hatalmas medve kárt tenne benne. Óriási mérete ellenére óvatos a csöppségekkel és nem kell tőle féltenünk az állatainkat sem. Viszont, ahhoz, hogy ennek a csodálatos fajtának eme remek tulajdonságai tökéletesen a felszínre törhessenek, mindenképpen tanácsos a megfelelő helyről kiskutyát választanunk. Mint minden fajtánál, a leonberinél is nagyon fontos a jó idegrendszerű, komoly tenyésztői munka eredményeképpen létrehozott kutyák utódainak kiválasztása és nem utolsó sorban a kölyökkori szocializáció. Ezt a fajtát nem rabságra tenyésztették. A bezártságot nem tűri, számára fontos a szabadság, kennelben tartva , vagy netán megkötve befelé forduló, apátiás és félős lesz. Az így nevelt vagy tartott kutya rettegni fog a saját árnyékától is, ugatóssá válik és csak külsőleg fog hasonlítani ahhoz a leonbergihez, akit Essig úr olyan nagy körültekintéssel és hosszú tenyésztői munka árán adott nekünk.

Számomra nincs annál szörnyűbb, mint amikor egy hatalmas, impozáns kutya a farkát behúzva jelenik meg pl. egy kiállításon, vagy a biztonságot adó kert kaput elhagyva egy bizonytalan és minden zajtól összerettenő gyáva óriás lesz.

Ha megtaláltuk a számunkra megfelelően szocializált és tenyésztett leonbergi kölyköt, az első időkben nincs más dolgunk, csak szeretni. A tenyésztő által előírt módon etessük, és persze neveljük következetesen. Akármennyire barátságos, nyugodt és kiegyensúlyozott is a leonbergi, a következetes nevelés nála is elengedhetetlen. Próbáljunk meg nem a főnöke, hanem a barátja lenni. Menni fog. De ha ráhagyunk mindent és nem követeljük meg az alapvető engedelmességi feladatokat, akkor könnyen a fejünkre nőhet és később egy közel 50-70 kg-os jószágot eléggé nehéz lesz már így kordában tartani.

Jutalmazással, több dicsérettel, mint szidással majdnem mindent el lehet érni nála. Ha a nevelés tekintetében arra az egyensúlyra törekszünk, melynek alapja a rövid, tömör, de határozott szidás és a bőséges, jutalomfalattal megerősített dicséret, akkor a későbbiekben a leonbergi kutyánk lehet a büszkeségünk, aki óriási mérete ellenére nem él vissza testi erejével, kiváló kísérőnk, társunk és barátunk lehet.

Ami nagyon fontos, ne zárjuk be, ne korlátozzuk a szabadságában, inkább még kölyök korban próbáljuk meg megértetni vele, hogy mit várunk el tőle. Azokban az élethelyzetekben, melyben a bezárás mellett döntenénk, inkább próbáljuk meg megértetni vele, hogy mit is várunk, mit szabad és mit nem! Egy leonbergi kutya annyira szeretne megfelelni a szeretett gazdának, hogy megértse, mit szabad és mit nem szabad.